Kedves Szülők!
A digitális témáhét margójára megemlítenék néhány gondolatot a játékfüggőséggel kapcsolatban. Valóban ennyire veszélyeses lehetnek a videójátékok? Okozhatnak-e függőséget?
A kérdésre sajnos igen a válasz. Lehetnek veszélyesek és okozhatnak függőséget. De persze nem mindenki érintett egyformán, fontosak az alap személyiségvonások is.
„Mindnyájan tudjuk, hogy a túlzásba vitt jó dolog rossz dolog.”
Todd G. Buchholz , amerikai közgazdász.
Hogyan is kezdődött ez az egész?
„A videojáték-függőségre először 20-25 évvel ezelőtt figyelt fel a szakma, észrevették, hogy a videojátékosok egy kis csoportja függőségszerű tüneteket mutat, ami rontja az életszínvonalukat, valamint gátolja őket az egészséges működésben. Érdemes megjegyezni, hogy nem mindenki függő, aki sokat játszik – a hangsúly inkább azon van, hogy ezt mennyire tudja beépíteni egészséges módon a mindennapjaiba, és mennyire tudja kontrollálni azt, hogy mennyit ül a gép, a laptop vagy a játékkonzol előtt. „
Az sem mindegy mivel játszik a gyerek, a következő kiemelésben az alsósok között is népszerű Fortnite működéséről ezt tudhatjuk meg:
„A játékot szándékosan úgy programozták, hogy amikor az ember veszít, az esetek többségében érezhetően közel, kb. 1-5 lépésnyire legyen a győzelemtől. Amikor pedig nyer, zúduljon rá a ponteső, amitől úgy érzi, hogy ő egy született tehetség. Ez a manipulációs eljárás tulajdonképpen egy, a szerencsejátékoktól kölcsönzött technika” – írta a Fortnite működéséről Király Orsolya, az ELTE Pszichológiai Intézet Addiktológiai Kutatócsoportjának munkatársa a GameStarban idén szeptemberben megjelent cikkében.
Mikor kezdjünk aggódni?
Az Egészségügyi Világszervezet szerint az alábbi tüneteknek kell tartósan, vagy ismétlődő módon fennállniuk legalább egy éven keresztül:
- a játékoknak komoly distresszt kell okozniuk a játékos számára,
- gátolniuk kell az élet egy vagy több meghatározó területén ( például evés, alvás, tanulás, felnőttek esetén munkavégzés elhanyagolása)
- a játékos elveszíti a kontrollt, nem ura, hogy mennyit és mikor játszik,
- elhanyagolja a teendőit,
- szabadidős tevékenységek nem kötik le, nem élvezi, amit korábban szeretett csinálni,
- a negatív következmények ellenére is folytatja a játékot, akkor is, ha érzi a káros hatásait.
Mit tehetünk ellene?
Beszélgessünk gyermekeinkkel. Próbáljunk rég elfelejtett valós világbeli, régebben kedvelt tevékenységeket visszahozni a gyerekek és a mi életünkbe is. Például társasjáték, közös túrázás, biciklizés.
Akár a közös mozizás is összehozhatja a családot egy megfelelően megválasztott film közös megnézésével.
Ismerjük a saját gyerekünket!
Bár magukat a játékokat is úgy alakítják ki, hogy erősen addiktívak legyenek, ez magában nem elég – sok múlik a játékos belső tényezőin, személyiségén, pszichológiai sérülékenységén, valamint a játékmotiváción is.
Miért játszunk, miért játszik a gyerek?
Kutatások több dolgot is találtak, de a függőség szempontjából versengés és az eszképizmus (escape angol szó – elszökni, itt kicsit abban az értelemben, hogy elmenekülni a valóság elől, vagy éppen kimenekülni belőle) szerepe tűnik meghatározónak. Vagyis a játékok segítségével kiléphetünk egy kicsit az életünkből és akár akkor is sikeresek lehetünk, ha a valóságban nem vagyunk azok.
Önmagában az, hogy az ember időnként szeret kilépni a mindennapokból, nem baj, viszont ha ez válik a jellemző megküzdési móddá, és az illető a problémáit nem próbálja megoldani, csupán a játékkal valahogy elviseli őket és a szorongását, hosszabb távon problémákhoz vezethet.
A versengés esetén arról van szó, hogy azok akik nehezebben szereznek sikerélményeket az életben, hajlamosabbak lehetnek ezeket a játékban elérni, ez is csak akkor baj, ha valaki csak a játékot használja erre, és az életben nem küzd a különböző céljaiért.
Agresszív lesz-e a gyerek tőle?
Természetesen itt a játék témája is meghatározó, bár a tudományos kutatások eleinte egyértelműen a videojátékok agressziós szint növelő hatásáról számoltak be, a további kutatások ezt már nem támasztották alá egyértelműen.
Ha a viselkedés problémás, fontos hogy beszéljünk gyermekünkkel ezzel kapcsolatban, és hallgassuk meg mit gondol a saját viselkedéséről. Esetleg el tudja mondani miért fontos neki a játék, vagy akár együtt lehet olyan közös tevékenységet keresni, amivel szívesen felcseréli a játékidőt.
Fontos az időkereteket tisztázni, megbeszélni. Természetesen ha éppen benne van egy játékban, onnan lehet hogy nehéz kilépni, Az okozza inkább a frusztrációt, agressziót ha éppen egy szinthez már csak egy kicsi kell stb, és nehéz otthagyni. Itt a tudatosítás is segíthet. Ha máshogy nem megy, ma már sok olyan program van ami le tudja tiltani gyermekünk online tevékenységét egy bizonyos idő után. ( például MONGU for teen- APP )
Mi szól még a videojátékok ellen?
Addig amíg a gyerek játszik egyrészt nem éli a saját életét. ( egyébb tevékenységektől veszi el az időt). Valaki más fantáziavilágában tölti a a gyerek az ideje jelentős részét.Nyilván lehet a játékot kikapcsolódásként használni de fontos hogy kiegészítő jellege az egyéb tevékenységek mellett megmaradjon, ne uralkodjon el mindenen.
Van-e pozitív a videojátékokkal kapcsolatban?
Bármilyen meglepő bizonyos játékok egyes stratégiai készségeket fejleszthetnek és ma már az online több játékossal megoldható játékoknak akár még közösség építő és összetartó szerepe is lehet.
Összefoglalva, nem önmagában káros, de fontos hogy mértékkel legyen jelen a gyerekek életében. A kontrol természetesen általános iskolásoknál még a szülő kezében van.
Ha mégis nehéz irányítás alatt tartani a dolgokat ezeken a weboldalon találhatunk még hasznos tanácsokat:
https://www.saferinternet.hu/Tippek-segedanyagok-videok/Szuloknek/oktatasi-anyagok
https://segelyszervezet.hu/projektek/jatekhatarokkal/
Jaczina Tímea
iskolapszichológus